A vulkanikus Cerová vrchovina hegység közepén, a Gortva mellékfolyó völgyében fekszik Újbászta falu a Rimaszombati járásában. Bár először 1267-ben említik, kétségtelenül régebbi.

Az ókorban ezt a területet több kultúra is lakta. A Medveš-hegy lábánál fekvő Podmedvedie (magyarul Medvesalja) nevű területen a 10. és 11. században a régi magyar törzsek egy része letelepedett, akik aztán szétszóródtak a környéken. A falu egykor a Hajnáč várbirtokához tartozott. A gömöri Mariássy, Nyáry és más nemes családok birtokolták.

Eredeti neve, Kostolná Bašta, onnan ered, hogy itt volt az egész környék plébániaterülete. Az erődített templommal rendelkező falu a terület védelmi bástyája is volt. Az első Szent Miklósnak szentelt templom 1290 előtt állt itt. Nová Bašta mai meghatározó épülete a 1397-ből származó, román stílusú Szent István római katolikus templom. Többször újjáépítették, elvesztve eredeti külsejét.

1683-ban a törökök felégették. Azóta fokozatosan benépesült. A mezőgazdaság, amely a lakosok többségének fő megélhetési forrása volt, ma is a lakosság fő tevékenységi forrása. A mezőgazdaság mellett a kézművességre is összpontosítottak, különösen a képzett kőművesekre vagy kőművesekre.